Aggtelek, 2005
Tervező: Jakab Csaba
Építész munkatársak: Márton László Attila, Tóth György, Török Mátyás, K. Tompa Tünde
Egy olyan „Föld feletti és Föld alatti kapu” tervezése volt a célom, amely a megkívánt ürességet úgy foglalja magába, hogy finom átmenetekkel képez egységet a felszín és a mély terei közt, kijelölve a válaszvonalat és a finom, folyamatos átmenetek ízeit.
A ház alsó világának anyagát a barlangból kitermelt kövek adják, helyenként némelyeken jól látható cseppkövekkel. Az általam kiemelt pontokon néha faragva, vésve, jelekkel is jelezve. Helyi kőművesek-kövesek, püspökladányi kőfaragóember munkái.
A látogatóközpontom úgy alkot kaput, hogy tulajdonképpen egy részben körülhatárolt üresség. Ez a kapu a sziklákkal és cseppkövekkel, változatos játékossággal, de mégiscsak határozottan és szilárd merevséggel körülhatárolt mélybéli üresség (semmi) és a földfelszín természetes világa, a körül-nemzárt üresség közötti, azok határán keletkezett képződmény. És ez a képződmény, szándékom szerint, mindkét üresség tulajdonságait magában foglalja, így teremtve meg közöttük e sajátos-egyedi kapcsolatot: a kőtámfalon lebegő nagy tető egy olyan belső teret jelöl ki, ami a csillagos ég alatt ragyogó (viruló) természet és a barlang mélységes sötétsége közt egy függőleges falak nélküli, le nem határolt (hiányzik az ablak), de mégiscsak belső teret, ürességet jelent.
Mindent összegezve, a tulajdonképpeni tervezői motivációt, a koncepció lényegét, a poézis fókuszát ez az átmeneti tér, vagyis a tornác adja ki.
Fotó: Hajdú József
