Főépítész: András István
A környezeti kultúra válsága feltartóztathatatlanul mélyül. A karakteres, egyedi helyek lassan erodálódnak, vonzó és értékes új környezet pedig csak ritkán jön létre. A HELYEK elvesztése nagymértékben hozzájárul az elidegenedésünkhöz.
Azonban sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy felelősen harcolnunk lehet és kell e folyamat ellen ‒ de mik lehetnek az eszközeink? Nincs erre általános recept, jobb híján mások sikeres példáiból igyekszünk használható tanulságokat levonni, és ötvözni azokat jobbító elképzeléseinkkel. Kitartó helytállásunkra egyre nagyobb a szükség.
A mintegy 14 ezer lakosú, egész évben sok turistát vonzó kisváros a Balaton-felvidék varázslatos szépségű, sajátos karakterű tájegységében helyezkedik el, s ez alapvetően meghatározza létét, jellemzőit. Balatonfüred kimagaslóan kedvező természeti adottságokkal és gazdag történeti hagyományokkal rendelkezik.
Balatonfüred-fürdő története a 18. század közepére nyúlik vissza, fénykorát a reformkorban, majd a 19. század második felében élte. Ebben az időszakban a település rövid idő alatt a kor legkedveltebb fürdőhelyévé és kulturális központjává nőtte ki magát.
A kiváló adottságok és a hagyományok ellenére a település fejlődése nem volt töretlen: a 20. század második felében, elsősorban a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági feltételek miatt, a város hullámvölgybe került, képe és hírneve is megkopott. Végül több szerencsés tényező együttállása hozta meg a gyors fellendülést: a régi és új értékeket felismerő és magának valló vezető került a város élére, megnyílt az EU-s pályázatok pénzügyi támogatási forrása, továbbá szakmailag jól előkészített, magas színvonalú tervek születtek.
A városvezetőkben tudatosult, hogy őrizni kell az értékes városi struktúrákat, ennek érdekében kezdeményezték a fürdőnegyed műemléki jellegű területté (MJT) nyilvánítását. A védelem alá helyezett területen az értékes épületállomány megújításának szakszerűségét a műemléki felügyelet – személy szerint Németh Katalin ‒ irányíthatta. Ugyanakkor széles körben támogatták, hogy az új fejlesztéseket magas színvonalon, a kortárs építészet nyelvezetén kell megfogalmazni.
Az önkormányzat a közterületeket (utakat, parkokat, zöldfelületeket) és a közösségi intézményeket fejlesztette, a rendeződő környezetben pedig szakmai felügyelet mellett megindultak a magánberuházások is. A történeti fürdővárosrész csaknem teljes területe megújult oly módon, hogy a városrész korábbi funkcióit megtartva nyerte vissza az egykori rangjához és hírnevéhez méltó karakterét.
Úgy tűnik, a füredi lakosok nagy része elégedett a városban az utóbbi években végbement fejlődéssel. Az eredményeknek köszönhetően örvendetesen növekedik a lakosság kortárs építészet iránti érdeklődése és bizalma is. A város több szakmai kitüntetést, 2008-ban Hild-díjat kapott. A siker további bizonyítéka, hogy a település látogatottsága a gazdasági válság időszakában sem csökkent, napjainkra pedig erőteljesen növekszik.
