Budapest, 2011
Építészek: Golda János Ybl-díjas építész, Kovács Zoltán, Mészáros Erzsébet
Építész munkatársak: Szojka M. Tünde, Alkér Katalin, Debreczeni András, Horváth Roberta, Nagy Gábor, Vermes Dániel, Varga Bence, Zahorán Gábor
Pro Architectura-díj
A piaristák számára épült reprezentatív épület 1992-es jogi visszavétele után 2007-ben indulhatott el a rekonstrukció. Igazi missziós vállalkozás ez, visszaköltözni és újrateremteni az iskola és a rendi közösség otthonát a nagyváros kiüresedett szívében. Amikor az elkészült épületben járunk, érezzük, hogy a belváros tapinthatóan sűrű közegében mozgunk.
A régi udvar kerengője a fölé feszített kazettás vasbeton gerendarácson keresztül fénnyel elárasztott, többszintes aulatérre és benne az új, dőlt falú tornaterem reneszánsz földszínekkel díszített tömbjére néz. Emlékeztetőül mindarra, ami alattunk a földben pihen: antik római, avar, középkori magyar, megszálló török, meg mindenféle újkori és mai emlékek mementójaként. A ház-a-házban elvű tornateremtömeg fölött, a negyedik emeleti iskolaudvar és az ötödiken a rendházi pihenőterasz szándékoltan kisvárosi hangulatot idéz. Megújult az eredeti főbejárati előcsarnokból induló díszes kettős lépcsőház is. Ebben az északi szárnyban azonban megváltozott a szintek alaprajzi rendszere: a belső udvarra néző tantermi traktust kerengő jellegű közösségi terekké alakítottuk. Az egykor sötét, mély iskolaudvarban ma szoborszerűen álló tornaterem-építmény körüli bevilágító-térképző zóna áttekinthetővé, levegőssé teszi az egyébként sűrű térstruktúrát. Mintha a város folytatódna az épületben.
Fotó: Bujnovszky Tamás
