Budapest, 2005
Építészek: Pálfy Sándor Ybl-díjas építész, Hőnich Richárd Ybl-díjas építész, Félix Zsolt
Építész munkatársak: Szendrei Zsolt, Rádics Tamás
A helyszínrajzi szituáció, a „B” és „D” épületek közé való beszorítottság és a mozgalmas építészeti környezet pecsétszerű, végletekig leegyszerűsített beépítést indokolt ezen a területen. A zárt, monolitikus tömegű épület három feszesen szerkesztett téglatestből áll. A téglatestek burkolata tégla, az oldalukon lyukasztott jellegű homlokzattal, a végükön metszetükben felnyílva. A tégla homlokzatoknak a változatos ritmusban való (nem mechanikus) lyukasztása az épület tömbökből álló, monolitikus jellegét erősíti. A homlokzatokon a tégla nem burkolatként, hanem a téglatestek szerkezetét hangsúlyozó, tektonikus rendben jelenik meg. A téglaszerkezetek falazott jellegét erősíti a különböző méretű, felületű és színű téglák alkalmazása a homlokzatokon és a belső „átriumokban”. A téglaburkolat tektonikája miatt az épülettömegek valóban a földön állnak és csak ’metszetükben’ (a bütühomlokzatokon) nyílnak meg nagyobb üvegfelületekkel, betekintést engedve az épülettömegek belső struktúrájába is. A három téglatestet egymástól a bejáratokat adó üvegátriumok többszintes légtere választja el, átmenetet képezve külső és belső tér között. A keretes beépítés intim belső udvart ölel körül, amelynek vízfelülete, kertje kellemes mikroklímát teremt az irodák számára. Az épület tömegét fémszerkezetű árnyékoló pergola zárja le.
Fotó: Polgár Attila
