Szászberek, 2003
Tervező építészek: Gereben Gábor Ybl-díjas építész, Gereben Péter
A templomot 1438-ban emelte a község Szűz Mária tiszteletére. 1571-ben Szászberek még templomos hely, de az 1680-as években a török-tatár pusztítás következtében egyháza elenyészett. A falu birtokosa, a Váczy család a szomszédos Jászalsószentgyörgyre költözött, s megengedte, hogy az alsószentgyörgyiek az elpusztult templom köveit elhordhassák, és a két harangot elvigyék. Sok-sok év után 1943-ban a Kohner és Terlanday család jóvoltából kápolna épült. A kápolna a második világháborúban elpusztult.
A község hívei 1992-ben alapítványt hoztak létre egy új római katolikus kápolna felépítésére.
A 2000-es évre tervezett alapkőletétel két szempontból is fontos volt. Egyrészt emléket kívántak állítani az 1000 évvel ezelőtti államalapításnak, másrészt ez év tavaszán fenyegette a községet minden idők legnagyobb árvize. A kápolna terveinek készítésekor így az ember–hit–víz gondolatsor játszotta a főszerepet.
A kápolna építészeti fordulatai, a befelé lejtő tető, a bejárat melletti esőcsatorna, mely angyal által ölelt hal száján keresztül egy kút csészéjére ereszti a vizet, mind a vízre emlékeztetnek bennünket. A kápolna belső terében lévő keresztelőkút térbeli elhelyezésével, nemes kőanyagával és különleges megvilágításával a felszentelt keresztvíz meghatározó erejét szimbolizálja.
A háború előtti kápolna Molnár C. Pál festette Madonna-képe visszakerült az új oltár mögé, szintén megkülönböztetett természetes világítással. A község megmaradt régi harangját méltó magasságban emeltük a helyére.
Fotó: Zsitva Tibor
