Főépítész: Varga Csaba
A festői Dunakanyar egyik gyöngyszeme. A Duna és a Börzsöny szorításában fekszik, lakói nagyrészt svábok. Egykor virágzott itt a gyümölcstermesztés, gesztenyései messze ismertek voltak. A táj vonzotta/vonzza a művészeket – festőket, szobrászokat. Jelenlegi lakói, elődeik és még azok elődei is szerethető lakóteret teremtettek meg itt, amelynek utcái, terei, házai ma is mutatják a régi világ kultúráját, értékeit.
Bő tíz évvel ezelőtt nagy fába vágta fejszéjét a település. Elindult egy átfogó, a központból kiinduló felújítási program, amelyen lépésről lépésre haladva mára fontos állomásához (de még messze nem a végéhez, ha van ilyen egyáltalán) ért. Elkészült a Fő tér – Rákóczi út – Magyar utca – Duna-part által határolt városrész teljes közterületi rekonstrukciója, kiegészülve több helyi védelem alatt álló önkormányzati épület felújításával. Ennek kapcsán készült el a könyvtár, a galéria, az étterem és a családi napközi épülete. A központ felújításával párhuzamosan és azzal részben fedésben komoly árvízvédelmi munka is elkezdődött. E mérnöki jellegű építmény belvárosi szakaszán a helyi adottságokhoz, épített értékekhez való igazítás is fontos szempont volt.
A nagyszabású munkákat kisebb léptékű építések is kiegészítik. Civil kezdeményezéssel megszépült egy kis tér a központ szomszédságában (Szent Erzsébet tér), a város „helyivédelem-támogatási programja” pedig eddig közel 20 magánépület felújítását segítette.
Hiszek abban, hogy ezek a felújítások/építések (és a felsorolásból kimaradt számos többi) a város értékeit hosszú távon képesek őrizni-láttatni, és a múltat sikerült valami újjal méltón kiegészíteni. Remélem, hogy az itt lakók is büszkék városuk megújult részére, az ide látogató idegenek pedig e régi-új központban is örömüket lelik.
