Budapest, 2002
Generál tervező: Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda
Építészet: Zoboki Gábor DLA habil., Ybl-díjas építész
Munkatárs: Tóth Zoltán, Farkas Zoltán
Belsőépítészet: Csavarga Rózsa
Iparművészet: Németh Ágnes – földkép
A századforduló körül épült villa az idők folyamán számos felújítást, bővítést és hozzáépítést élt meg. Eredeti alaprajza és homlokzata már felismerhetetlen. A belső és külső megjelenést döntően a háború utáni átépítések határozták meg, mivel az épület szanatóriumként és BM-szállóként is működött.
Munkánk során a földszintet fogadóterekké, az emeletet lakássá alakítottuk át. A rezidencia kettős funkcióját magas minőségben, iparművészek bevonásával valósítottuk meg. Az ülésterem falát Kubinyi Anna ezüst-natúr gyapjúpalástja és Szabó Zsuzsi lapfüggönyei díszítik. Az Art-Deco stílusra utaló motívumok a ház építészeti karakterében is megtalálhatók, egyúttal arra a korszakra is utalnak, amelyben eredetileg készültek. A meleg színhangulathoz leginkább a vörösréz illeszkedik, amely a Magyar Éva készítette fűtőtestburkolatok, fogantyúk, lámpák, kilincsek formáiban is mindenütt megjelenik.
/Csavarga Rózsa/
A 60 m2 nagyságú, Ritmus című murális alkotás sajátos, egyedi technikával készült. Magyarországi földekből készült festék az alapanyaga.
A ló jármódjainak üteme, alapritmusa megegyezik a természeti népek rituális táncainak alapritmusával. Azért választottam a ló jármódjait, mert zeneiséget közvetítenek. A lépés, ügetés, vágta lábritmusait felhasználva kottaszerűen jelennek meg a hangjegylábakká transzformált lólábak (nyújtás, számítógépes manipuláció). A statikus és ritmikus amplitúdóváltások adják a kép és a mentális síkok szinkronicitását. Célom olyan képi zene teremtése volt, mely a lélek kollektív equusát mutatja fel.
/Németh Ágnes/
