Tarcal, 2003
Építész: Salamin Ferenc Ybl-díjas építész
Építész munkatárs: Salamin Miklós
A korábban elkezdett és félbehagyott épület áttervezésével és bővítésével jött létre ez a családi borászati üzem. A szőlőterület közepén, lejtős terepen fekvő épület kétszintes oldalával az Alföld felé, egyszintes oldalával a Tokaji-hegy felé néz.
/Salamin Ferenc/
„…Ennek a kiugró és kiemelkedő tömegnek a léptéke, arányrendszere, karaktere alapvetően különbözik a pincék és a táj hagyományaitól. Sajátos egyensúlyban van benne a mozgalmasság és a nyugalom: a hegyből kiszakadó tömeg lendületét jelzi a faltestek felszakadása, oszlopokká válása, az üvegfelületek felett lebegő tető szárnyalása; ugyanakkor a vaskos kőpillérek stabilitást, az egybefüggő tetőfelületek, az egységes anyaghasználat az együttes egységét hangsúlyozzák.
(…) A formák valahonnan mind ismerősek, ám mintha különös leletekként, össze nem való darabokként gyűjtötte volna egybe őket a tervező; az egyikben az anyaghasználat, másikban a lépték és a belső arányok, a harmadikban a szerkesztésmód révén ismerünk rá a hegyaljai táj ízére. (…)
A bejárati lépcsőt kísérő mellvédfalak sűrítik magukba leginkább Salamin építészeti nyelvének lényegét, ezek a faltöredékek mint (…) ősi támfalmaradványok (…) sugározzák magukból a hellyel való harmóniát, amely az együttes egészét is áthatja.”
/Gerle János (részletek) Magyar Építőművészet 2005/2/
Fotó: Hajdú József
