Budapest, 2001
Környezetbe illesztés
A nem mindennapi értékű telek a Svábhegy keleti lejtőjén fekszik, amely részben a századforduló idején telepített park maradványa ‒ gyakorlatilag egy erdő, értékes faállománnyal. Az épülettömeg körszegmensként a telek kevésbé lejtős felső részén található, annak meredek széléhez rendezve. A szegmens ívének geometriáját a szintvonalak dominálják, a tervezői szándék szerint az épület elhelyezése a lejtőn finom plasztikai sebészeti beavatkozásként értelmezendő. A vadászháztól megtartott távolsága biztosítja önálló építészeti érvényesülését, jellegének megtartását, ugyanakkor a főépület ívének hangsúlyos zárásaként mégis egységes kompozíciót képez. A völgy oldalán az üvegezett, változó szélességű folyosó mint iskolautca szervezi az épület völgy felé eső oldalán a gimnázium forgalmát és gondoskodik a kilátásról.
Világosság, transzparencia
Részben a természet közelsége, részben az épület oktatási funkciója indokolta a nagyméretű üvegfelületeket. Transzparenciájuk a környezettel történő vizuális kapcsolat, a páratlan kilátás élvezhetőségének biztosításán túl szintén szimbolikus jelentőségű; a nyitottság, a tág horizontú gondolkodás, a demokrácia jelképei.
Természetes anyagok használata
A környezet inspiráló hatására az épületben törekedtünk a természetes anyagok, mindenekelőtt a fa alkalmazására. Az üvegfalak tartószerkezete alumínium helyett fából készült, akárcsak a homlokzatburkolat, a tetőfödém, az osztálytermek padlója vagy az előcsarnok látható födémgerendái. A támfalak szintén a természetes anyaghasználat jegyében terméskőből, a közlekedők burkolata kőből készült.
Tervezők: Hartvig Lajos DLA, Matus István, Brigitte Scheffler, Ulrich Scheffler
Fotó: Hartvig Lajos, DLA jóvoltából
