Veszprém, 2006
Generál tervező: Karácsony Építész Iroda Kft.
Építészet, belsőépítészet: Karácsony Tamás DLA, Ybl-díjas építész, Kern Orsolya, Klobusovszki Péter
Munkatársak: Turai Balázs, Natta Anikó
Épületrégészet, műemléki konzulens: Lászay Judit művészettörténész
Pro Architectura-díj
A veszprémi vár középpontjában, a püspöki palotával szemben áll a város barokk építészetének egyik legszebb emléke, az 1751-ben Dubniczay István kanonok által építtetett lakóház. A palota egy kelet-nyugat irányú, az utcától a várfalig tartó telken áll. A főépület és a kétfelől hozzá csatlakozó gazdasági és kiszolgáló funkciójú épületek „U” alakban zárják közre a bensőséges hangulatú udvart.
A városképet több szempontból is meghatározza az épület. Főhomlokzata a székesegyházzal, a püspöki (ma érseki) palotával, a nagypréposti palotával határolt Szentháromság-oszloppal díszített térre néz. Mai állapota több építési periódus nyomát őrzi. Kiemelkedő jelentőségűek a feltárt díszítőfestések a hét emeleti szobában, és a kapualjtól balra eső helyiségekben.
A rekonstrukció a korábbi beépítési módok közül az utolsó, a 20. század végére kialakult „U” alakú formát őrzi meg. Az északi szárny fölötti emeletráépítés szimmetrikussá egészíti ki az udvar két térfalát, összefogja a földszinten lévő, különböző periódusban épült helyiségeket. A déli oldalon, az elbontott toldaléképület helyén a korábbi épületnagyságot követő, a magtárral azonos párkánymagasságú új téglaépület készült. A főépület 1905-ben leégett manzárd fedélszerkezetének eredeti formája rekonstruálható volt, ez alapján készült a padlásteret is magában foglaló, barokk minta alapján szerkesztett tető. A felújított épületben az önkormányzat a már korábban is itt lévő Téglamúzeum mellé a László Károly Gyűjteményt helyezte el.
Fotó: Bujnovszky Tamás
