Budaörs, 2003
Építész: Krähling János
Belsőépítészet: Ágoston István, Répai Éva
Üvegművész: Horányi Ágnes
Iparművész (fémmunkák): Félegyházi Károly
Ötvösművész: †Ozsvári Csaba
A budaörsi evangélikus templom a sokáig szórvány gyülekezetként élő, majd az 1990-es évekre anyagyülekezetté növekedő közösség számára épült. Az építési telek Budaörs főutcáján található, településtörténeti szempontból tipikus gazdatelek, 18 méteres szélességgel és aránytalan hosszúsággal, ami az újkori Budaörs jellegzetes régi telekformája.
A hosszanti elrendezésű szakrális térben az egyetemes keresztény templomépítészet formái és szimbólumai jelennek meg. A belső evangélikus hagyomány szerinti egységes voltát a tört síkú, egységes, döntött síkú gerendás famennyezet is kiemeli. A torony, a parabolaforma bejárati ív, a bástyaszerű, attika falas épülettömeg („erős vár”), a beljebb emelkedő oromfalas-nyeregtetős különálló templomtér, valamint az ezt övező pillérek és a felette lévő pengefalak, továbbá az oltártér áttört fala és megemelt szintje az egyetemes keresztény templomépítés tradícióit követik.
A szakrális tér formálásában fontos volt a szemből és oldalról bejutó, mindig reflektálódó fény kezelése, szűrése, illetve rejtett bevezetése. A templombelsőt oldalról övező élfalak tulajdonképpen fénytörő felületek. Az épület meghatározó anyaga a tégla ‒ az ősi anyag, amely föld, víz és tűz egyben, emberi léptéket adó és meghatározó. Ezt vettük figyelembe a tervezésnél, és e méretrendet követi a többi szerkezet, a szakrális berendezések és a bútorok is.
Fotó: Hajdú József
