Budapest, 2004
A Duna felé nyitott, öbölszerű tér súlypontja a Gellért Szálló nagy tömegű épülete felé tolódik el, s a szálló előtti terület közepére, annak bejárati tengelyébe esik. Megjelölésére vertikális motívumot, egy kupolás építményt, a Forrásházat terveztem, mely utal a régi Sáros-fürdő elásott csarnokára, és rokonságban van a Gellért Szálló szecessziós kupoláival.
A Forrásház Budapest fürdőváros jellegét hirdeti. Közepén Dobány Sándor Zsolnay kerámia kútja növekedési formát mintáz, a földből feltörő energiát szimbolizálja. A forrás fölé borul a világmindenséget jelképező kupola. A kupola nyolc pilléren áll. A forrás vize is nyolc ágra oszlik, és a pillérek közt kifolyó patakok a főváros nyolc fürdőjét idéző örvényformájú medencékbe torkollnak. A nyolc pillér egyúttal nyolc trónus, amelyek az égtájak felé néznek és hullámokat mintázó lábazaton állnak. A pillérek belső oldalán jelek találhatók. A fő égtájakra nézőkön kozmikus jelek, az alégtájakra néző oszlopokon földi jelek, címerek vannak bevésve. A nyolc pillér az égig érő életfa nyolc ága, a kilencedik az ég felé mutató, a kupola közepén nyíló opeion. A kupola áttörtségével a végtelennel keresi a kapcsolatot. Ezt a végtelent idézi Weöres Sándor verse, az Ének a határtalanról, amely a kupola tamburjára lett vésve.
Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.
Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegylejtőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.
És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.
Tervezte: Dévényi Sándor DLA, Kossuth-díjas építész
Munkatársak: Halas Iván, Baranyai Bálint, Ferencz Attila
Generáltervező: Főmterv Rt.
Kerámia: Dobány Sándor
Kőmunka: Reneszánsz Rt.
