Budapest, 1999
Építész: Nagy Ervin
Munkatársak: Buda Miklós, Drobni András, Pálfalvi Ferenc, Szalai Zsolt
Egy organikus városi ház Budán (részletek)
„(…) Mindenekelőtt azt tartom szükségesnek leszögezni, hogy a Hattyú-ház telepítési elvét, városépítészeti koncepcióját tekintve urbánus épület, telepítésének módszere a kontextualitás, építészeti megoldásai ezzel szemben az organikus stílus jegyeit viselik, sőt gyarapítják, gazdagítják azt. Tehát – szigorúan fogalmazva – összeegyezni nem akaró dolgokat egyeztet nagy fantáziával és alkotóerővel.
(…) Formái a szerves építészet stíluskánonja szerint átírt realista épületformák, és nem építészeti formanyelvre átírt organikus formák. Az átírás technikája a geometrikus-kubisztikus absztrakció (vö. biológiai analógiák és kristályszerkezetek), az átírás virtuóz, elvontsági szintje szelíd, az átírt forma erősen utal arra az alakzatra, melyet átír, az építészeti formák valóságának ábrázolása fontos számára (realista).
(…) Általános állítása, útmutatása a Hattyú-háznak az is, hogy amennyiben az épület vállalja a városban való különösséget, akkor a fentieken kívül a formák erejének, a hatások felerősítésének melyik fokozatát kell alkalmaznia, hogy ne szublimálódjék az erős környezetben.
(…) Összességében a ház ennyi év után is győzelemre áll, ami nem azt jelenti, hogy túlharsog, hanem, hogy konok, férfias kiállása miatt nem „mosódott” bele a masszába, állításai nem vesztették el erejüket.”
/Reimholz Péter, Ybl-díjas építész/
Fotó: Zsitva Tibor
