Pannonhalma, 2003
Építész tervezők: Czigány Tamás Ybl-díjas építész, Papp Róbert, Tóth Györgyi – CZITA Építész Iroda Kft.
Pro Architectura-díj
A Pannónia Szent-hegyén 996-ban megtelepedett szerzetesek templomuk, monostoruk felépítésével egy időben újjáélesztették a rómaiak által létrehozott szőlő- és borkultúrát.
A 13. században már húsz jelentős szőlőbirtok található a környéken, így a szőlőművelés válik a vidék főfoglalkozásává. A monostor szerzeteseinek életét is századokon át nap mint nap kíséri a szőlő és a bor. A második világháborút követő államosítások elpusztították a közel ezer évig virágzó apátsági szőlő- és borművelő hagyományt. A közelmúlt változásai biztosította lehetőséggel élve kerülhetett sor az apátsági pincészet újraindítására. A munka a szőlőtelepítési program összeállításával kezdődött és az új pince és borház építésével folytatódott.
A monostor tövében épült – közel 2000 m2 alapterületű – új pince és borház Szent Márton hegyének délkeleti lábánál, a pannonhalmi Világörökség területén helyezkedik el. Az épület tagolása, a tájban való építészeti megjelenése, anyaghasználata (vasbeton, acél, kő, fa) és belső világa az épületben folyó tevékenység kifejezése mellett erősen kötődik a hely szakrális vonulatához. A pincetechnológia széles spektrumú, rugalmasan alkalmazható eszközrendszerre épül. Ennek alapja a tájban határozott elemként megjelenő négyszintes feldolgozó épület (a présház), a támfalszerűen kialakított, koracél tartályos érlelő teret, a hegy belsejébe benyúló fahordós pinceágakat és palackozót tartalmazó épületrész (a pince), valamint a két részt összekapcsoló vertikális közlekedő (a kút).
Fotó: Czigány Tamás
