Ebes, 2004
Építész tervező: Rácz Zoltán
Belsőépítész: Rácz Zoltán
Töredékek
Életünk sorstöredékek halmaza, melyet egy ellenállhatatlan folyam sodor magával, mint a Tejút a csillagokat. Gondolattörmelékek kísérték az ebesi ravatalozó tervezését is.
Alapja a kiterített, megfeszített állapot kiszolgáltatottsága. Ez az égnek bemutatott áldozat az oltáron vagy a vállakra emelt koporsó. Ezt ábrázolja Rembrandt Mészárszék (1655) és Levétel a keresztről (1634) című festménye, a fő forma két ihletője. Lét és nemlét határát megtapasztalni föl kell emelkedni. Fölmegyünk egy kis hegyre, mint az őseink, mikor négyezer évvel ezelőtt kurgánokat, sírdombokat építettek az ebesi határban. Számtalan különböző oszlop tartja a tetőt. Nincs fal, nincs határ.
Egyre kevesebb fény oson be oldalról. Marad a ravatal fölötti fénysugár a mennyezeten. Azt senki sem tudja eltakarni. Örök.
A ravatalon túl kinyílik a látkép egy élő fára. Ősi magyar temetőinkben elődeink egy kis fát ültettek a sírhalom fejéhez.
Ez a ravatalozó nem a megsemmisülésről, hanem az élet folytonosságáról szeretne szólni. Gabriel García Márquez szavaival: „nem annyira a halál, mint inkább az élet határtalan.” (Szerelem a kolera idején, ford.: Székács Vera)
Fotó: Bujnovszky Tamás
